TTK tábor - Időgép
Utazz velünk az Időgéppel!

Ha tudományosabban érdekel, kattints ide!

A Honfoglalás

Előzmények

A magyar nép a finnugor népek családjába tartozik, erre a nyelvek rokonságából jöttek rá a tudósok. Ezek a félnomád népek az Urál (az Európát és Ázsiát elválasztó hegység) nyugati oldalán éltek, állataikat a szabadban legeltették, és területeiken egész évben vándoroltak, mindig új legelőket keresve. Évente kétszer szállást váltottak, mert nyáron a hegyekben éltek, télen húzódtak le a biztonságot - és melege(bbe)t - nyújtó völgyekbe, ahol a törzs, vagy a közösség egy része földet is művelt. Ruháik bőrből készültek, jellemző ékszerük volt a hajukba tett fonatkorong, és akárcsak a többi törzs, ők is fogyasztottak kumiszt - erjesztett lótejből készült alkoholos italt. Fő fegyverük a visszacsapó íj volt, mellyel a harcosok a vágtató ló hátáról is igen pontosan tudtak lőni. Később a hét magyar törzs, nyék, megyer, kürt-gyarmat, tarján, jenő, kér és keszi elhagyták az Urál területét, Levédiába, majd Etelközbe vándoroltak. Itt kötött vérszerződést a hét vezér: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm. Mindannyian megvágták karjukat, vérüket egy borral teli kupába folyatták, majd mindannyian ittak a borból. Esküt is tettek, ami így hangzott: "Ameddig életünk tart, sőt utódaink életében is, mindig Álmos vezér utóda lesz a vezérünk. Ami jószágot közösen szerzünk, mindenkinek része legyen abban. Ha valaki Álmos vezérhez hűtelen lenne, annak vére hulljon. Aki az utódok közül a vérszerződést megszegné, azt örök átok sújtsa!" Így indultak el Attila földjére. Ennek alapja a hun-magyar rokonság legendája volt, a Rege a csodaszarvasról. Valóban, mindkét nép hasonló, félnomád kultúrával rendelkezett, és egész Európa rettegte őket, a mai történetírás szerint mégsem voltak rokonok, ugyanis a nyelvünk nem hasonlít, és vannak egyéb apró, a történészek szerint fontos különbségek is. Szerintem mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hisz-e a hun-magyar rokonságban, elvégre a mondáknak is van valóságalapjuk.

Maga a honfoglalás

Régi hagyomány szerint, ahogy Mózes sem léphetett be a Szentföldre, Álmos maga nem vehetett részt a honfoglalásban, így fia, Árpád lett a fővezér. A turulmadár (kerecsensólyom) vezette át őket a Vereckei-hágón, ahol a fősereg érkezett, míg a nem harcos népesség, az asszonyok, gyermekek és öregek az állatokkal és szekerekkel a Duna mentén jöttek be a Kárpát-medencébe. Feltehetőleg Ópusztaszer környékén találkoztak, ahol ma a Honfoglalást ábrázoló Feszty-körkép áll - erről kicsivel később még olvashatsz. Először a keleti területeket vették birtokba, majd nyugatra terjeszkedtek. Nem egyszerű szállásfoglalás volt ez, hanem egy lakott terület meghódítása, ugyanis a Kárpát-medencében ekkor több nép is élt, nagyrészt morvák és bolgárok. A monda szerint Árpád ésszel és karddal szerezte meg a hazát: egy aranyos nyergű, gyémántos fékű paripát küldött Szvatopluk morva fejedelemnek, aki ezt mondta a követnek: "Tisztelem gazdádat, modd meg neki, hogy jó szívvel vettem ajándékát! Azt látom belőle, hogy engedelmes szolgám akar lenni." Hanem aztán a követ így tért vissza: "Üzenetet hoztam a magyarok fejedelmétől. Azt üzeni, hogy most már tisztulj az országodból, ha már eladtad nekünk! (...) Megvettük tőled az aranyos nyergű, gyémántos fékű, fehér paripán." Mérges lett a morva király, és így felelt: "A fehér lovat agyonüttetem, aranyos nyergét vízbe vettetem, a gyémántos féket fűbe rejtetem." A követ csak legyintett: "Nem tesz az semmit. Az agyonütött ló húsát a mi kutyáink eszik meg, az aranyos nyerget a mi halászaink halásszák ki, a gyémántos féket a mi vitézeink találják meg." Valóban, a morva király seregét szétverték a magyarok. Majd a bolgároknak küldetett Árpád dús ajándékot, s cserébe nem kért többet, csak egy kulacs vizet a Tiszából, egy marék földet a mezőből, meg egy marék füvet a rétről. Erre a bolgár király így felelt: "No, a te urad nagyon szerény ember, szívesen látnám vendégül." Azonban Árpád sokadmagával, karddal és buzogánnyal érkezett vendégségbe, és elfoglalta az országot, amiből a bolgárok már zálogot adtak víz, föld és fű képében. A 900-as évre sikerült a magyaroknak megszilárdítani hatalmukat az egész Kárpát-medencében, ekkor kezdődött el a kalandozások kora, amikor egész Európát rettegésben tartották rabló hadjárataikkal, Nyugaton belefoglalták imájukba, hogy "A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!", míg 933-ban Merseburgnál, és 955-ben Augsburgnál nem szenvedtek súlyos vereségeket.

A Feszty-körkép - A Honfoglalás leghíresebb képi ábrázolása

Feszty Árpád XIX. végi festő 1891-es párizsi útja során találkozott a Napóleoni csata körképpel, és ő is egy hasonló, monumentális alkotást akart létrehozni. Apósa, Jókai Mór beszélte rá, hogy akkor már a magyarok bejövetelét fesse meg. A sajtó is tudomást szerzett a kép készültéről, és nagydobra verte, a nagyközönség körében pedig akkora lelkesedést váltott ki, hogy a Fővárosi Tanács átvállalta a költségeket, kijelölték a helyet a kiállítóépületnek és kitűzték a határidőt (1893. augusztus 20.). Az év (1891) augusztusára készült el a színvázlat 1×8 m-es méretben, Feszty ekkor fogott neki sokadmagával magának. A magyarok bejövetelének. A festésben segítségére volt Újváry Ignác, Mednyánszky László, Spányi Béla, Olgyai Ferenc, Pállya Celesztin, Vágó Pál és Papp Henrik. A kép így sem lett kész határidőre, 1894 tavaszán fejeződtek be a munkálatok, mikor Feszty elvégezte az utolsó, képet összhangba hozó simításokat. A festményt 1894. május 13-án nyitották meg a közönség számára, és a budapesti Millenniumi kiállítás egyik fő attrakciója volt, majd a londoni Világkiállításra utazott. Sok viszontagság után végül 1991-ben egy lengyel festőcsoport restaurálta, és 1995-től az ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban, a körképcsarnokban tekinthető meg.

Honfoglalás - zene